Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

71-80

2011.03.10

 Katonasztori I.

Mezőfalván volt a kiképzésünk és a faluban mindenki utálta a katonákat (törtek, zúztak amit értek). Az egyik kimaradáson a főtörzs is velünk jött a kocsmába. Persze a HVCS-k (Helyi Vagány Csávó) kötözködni is kezdtek.

- Nekem 40-es karom van! - mutatta az egyik a muszkliját. - Nekem meg 40 emberem van! - mutatott körbe a főtörzs. A verekedés elmaradt.

 

Zöldsapkások

A zöldsapkások ezzel a viccel heccelik a tengerészgyalogosokat.

Egy nap a tengerészgyalogosok egy szakasza járőrözés közben belefut egy sziklán pihenő zöldsapkásba. Az csipőre tett kézzel, kihívóan rájuk ordít:

- He, van köztetek olyan köcsögfejű algazabáló, aki elég erősnek érzi magát?

Előkerül a legnagyobb tengerész és ordítva ráveti magát. Lecsúsznak a sziklákon és a szakasz elveszti őket szem elől. Óriási bunyó zaja, majd csönd. Visszajön a még csak nem is pihegő zöldsapkás:

- Oké, azt hiszem egyikőtök nem tudta megcsinálni, hogy áll a dologhoz a maradék?

A tengerészgyalogosok parancsnoka bedühödve vezényli a teljes szakaszt ellene (30 ember). Azoknak több sem kell lerohanják.

15 perc ordibálás, bunyó, átkozódás után egy magányos, véres tengerész kapaszkodik vissza parancsnokához.

- Uram, csapda..... ketten vannak!

 

Vakság

Elég annyit tudni, hogy az illető 27 éves, és másodéves az xy egyetemen. Nos megkérdezte tőlem, hogy mi a különbség az éjszakai vakság és a farkasvakság között. Mire én:

- Az szürkületi vakság!!

Mire ő:

- Jó akkor azok között!

- Mond el mindkettőt; és megtudod! :)

(Ugyanis élettan szigorlatra készült, és már illett volna tudnia még általános iskolából)

Erre ő felháborodva):

- Honnan tudjam, hogy a farkas lát-e sötétben?!!

 

Nyam-nyam

Mielőtt elindultunk volna otthonról, egy nejlonzacskóba franciasalátát tettünk és vittünk magunkkal egy kanalat is. Felszálltunk az egyik metróra, ezután elővettük a zacskót és a kanállal jóízűen megettük a tartalmát. A következő megállónál feltűnően sokan szálltak le...

 

Temetésen

A minap egy temetésen voltam. Óriási tömeg volt, s mikor az elindult, valaki beszólt:

- Ne tolakodjanak már, jut itt hely mindenkinek......

 

Temetői jelenet I.

Egy dolgozó nő aki mindig későn járt haza a munkából, jóval sötétedés után, sohasem mert átmenni temetőn keresztül, pedig az legalább 15 perccel megrövidítette volna az utat. Egyszer nagy nehezen rávette magát, mert hát végül is mi is történhetne vele. Kicsit sietve ment az úton, amikor meglát egy szembe jövő férfit. Egymás mellé érve a férfi megkérdezte, hogy miért sétálgat egy nő egyedül ilyenkor az alig kivilágított, szinte teljesen sötét temetőben. A nő elmesélte, hogy így gyorsabban jut haza, a férfi erre felajánlotta, hogy átkíséri a temetőn. Útközben a nő, hogy egy kicsit oldja a feszültséget megkérdezte a kísérőjét:

- Maga nem fél?

A férfi nem gondolván a következményekre, poénnak szánva csak ennyit mondott:

- Hát tulajdonképpen én is féltem, amíg éltem.

A hölgy kis habozás után elájult.

 

Temetői jelenet II.

Egy angliai falucska kocsmájában sörözgetnek a cimborák. Ketten fogadnak, hogy melyikük bír több korsó sört meginni 2 perc alatt. A tét az volt, hogy aki veszít, az pontban éjfélkor bemegy a helyi temető közepéig. De hogy biztosak legyenek benne hogy megteszi, egy karót kell leszúrnia az egyik sírba és azt majd reggel leellenőrzik. A vesztes halál sápadtan elindult az egyébként is rosszhírű temetőbe. Szinte teljesen koromsötétben, gyenge holdfényben alig-alig haladva bóklászott a sírok között. Amikor odaért a kijelölt sírhoz, hogy minél hamarabb túl legyen a dolgon, gyorsan jól beleszúrta a karót a sír mellé. Már indult is volna, amikor úgy érezte, valaki visszahúzza a kabátját. A temető előtt várakozók egészen pirkadatig várták a barátjukat, de nem jött. Akkor elindultak, megnézni mi is lehet vele. Odaértek a sírhoz, már csak a halott barátjukat találták meg, haja teljesen kifehéredett és a hosszú kabátján keresztül átszúrva megtalálták a karót is.

 

Kérek engedélyt zászlós elvtárs!

Igaz lassan egy évtized eltelt amióta leszereltem, de soha nem tudom elfelejteni azt, mikor az egyik igen tisztelt "zászlós elvtárssal" vezetési gyakorlaton voltunk. Pihenésképpen megálltunk a CSEPEL-344 -és "luxusbusszal" az egyik műszaki áruház előtt (röviden csak "VASBOLT"). Míg a katonák a platón ücsörögtek, addig a zászlósunk engem, mint a gépkocsi vezetőjét, behívott hogy nézzem meg milyen zsebrádiók vannak, mert "maga műszerész, vagy mi ". A feleségének zsebrádiót kellett haza vinnie délutánra. Be is mentem. Választék az nem sok volt, így zászlósunk a SOKOL rádió mellett tette le a voksát. Mondtam neki, hogy ne vegye meg, mert nem jön rajta be a Danubius rádió, de erre a frappáns válasza az volt, hogy "nem baj, legalább nem fogja annyit hallgatni". Felesége ugyan a lelkére kötötte, hogy kérje el a jótállási jegyet, de ahhoz kellett egy számlát is kiállítani. Az eladónő meg is kérdezte:

- Milyen névre írhatom a számlát?

Erre a válasz!

- Minek akar maga számlát írni, mostan fizetem ki! Az eladónő egy kicsit megszeppenve:

- Azért kell a számlát kiállítanom, mert csak így érvényes a garanciajegy, milyen nevet írhatok rá?

Erre a full intelligencia:

- Írja rá, hogy Balogh!

Az eladónőnek megállt a toll a kezében:

- Balogh micsoda?

- ZÁSZLÓS, nem látja???...

És mutogatott saját vállapjára.

No, én nem bírtam cérnával, kiszaladtam az üzletből, nehogy azt gondolják, hogy én is ekkora tahó vagyok... Lapítva ültem vissza a Csepel kormányához, de legszívesebben a föld alá bújtam volna szégyenemben.

 

Tiszthelyettesek

Néhány tiszthelyettes tanúbizonyságot tett az értelmi szintjéről:

- Katonák, maguk miért ilyen koszosak?

- Jelentem nincs víz a századnál, a ruharaktárban nincs tisztacsere.

- Nem érdekel fiam, tíz perc múlva a föld alól is vizet kerít, és itt jelentkezik nálam megmosakodva, megborotválkozva, tiszta gyakorlóban, megyünk a vasútállomásra szenet rakodni!

***

- Katonák, maguk miért nincsenek fent a századnál, és mit keresnek itt takarodó után gyakorló ruhában?

- Jelentem, minket ide hivatott az Ügyeletes tiszt, mert az egyik lerobbant teherautóról le kell rakodni.

- Nem érdekel, takarodó van, tíz perc múlva itt jelentkeznek pizsomában!

 

Kérek engedélyt!

- Kérek engedélyt távozni! (mondta az egyik katona, mert már majdnem bepisilt)

- Hova akar menni fiam? (az intelligencia-zászlós)

- Jelentem, WC -re!

- Minek akar WC-re menni? Most ebédhez sorakozó van!

- Jelentem mert nagyon kell!

- Minek akar maga WC-re menni? Most volt az előbb, nem megy fiam sehova, reggel hatkor is magára kellett várni, és azóta nem is ivott semmit, csak alakizott!..

***

A katonákat elküldték a parancsnoki épületbe takarítani...

- Százados elvtárs, jelentkezem!

- Minek jöttek maguk ide????

- Jelentem az ügyeletes tiszt parancsára takarítani!

- Minek kellene itt takarítani? A laktanyában mindig tisztaság van, menjenek innen, itt nem kell takarítani!

***

- Magát hogy hívják fiam?

- Tóth honvéd jelentkezem!

- Ha már jelentkezett, akkor fogja is meg a seprűt, mert a faleveleket megint szétfújta a szél, onnan a kupacból! De tudja mit`? Hozzanak vizet, mert a lelocsolt faleveleket nem fújja el a szél, addig míg hozok gyufát a kantinból!

***

Első látogatás, bevonulás utáni második vasárnap délelőtt, a laktanyában. Az ügyeletes tiszt eligazítást tart.

- A látogatói állomány felsorakozik az étkezde előtt, majd ha parancsot adok rá, rendes lépésben bevonulnak az étkezdébe, hogy végrehajtsák az első időszakos elvtársak meglátogatását. A látogatás után kivonulnak az étkezdéből, hogy a katonák megkezdjék az ebédet. Az ebédre megjelenés kötelező, utána lehet csak elfogyasztani amit hoztak maguknak! (morgolódás)

- Mi az? Nem hallom, melyik nem szereti a tökfőzeléket??

***

Egy másik kaszárnyába vezényeltek és már aznap feltűnt, hogy itt gondjai vannak a hivatásosoknak a fegyelmezéssel. Este az etető előtt sorban álló öregek sorai közül egy nagy darab szalonna röpült a háttal álló csellós őrmester felé és csattant a tarkóján.

A szerencsétlen villámgyors hátraarcot hajtott végre és "Ki vót ez, ki vót ez? Ájjon ki!" vezényszavakat üvöltözött tágranyílt szemekkel. Naná, hogy senki nem látott semmit.

Őrmester vészjósló arckifejezéssel:

- Akkor is megmutatom, ki parancsol itten! Maguk hónaptól úgy fognak fütyülni, ahogy én táncolok!


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.