Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

191-200

 Józsi néni

Egyszer egy férfi klozetban a rengeteg imádlak Gyula, szeretlek Pisti, egyetlenem Laci mellett egy igazi férfias megnyilatkozás: Én szeretem a nőket!

Alatta a sommás válasz: Ennek igazán örülünk.

Aláírás : A nők

 

Állatperek

Az ókori ember azt hitte, hogy az állat értelmes lény, és bűnei miatt bíróság elé lehet állítani. Ez a hiedelem meg-maradt a középkorban is és nem volt ritka az egyházból kiközösített állat.

***

A XIV. sz.-ban a svájci Chur város lakói bepanaszolták a "fehér férgeket" a cserebogár lárváit, hogy elrágják a növények gyökereit és ezzel elpusztítják a termést. Csakhogy az alperesek nem jelentek meg a bíróság előtt. Ekkor kijelölték a rovarok védőjét és vádlóját, majd a bírósági eljárás során megállapították, hogy a férgek isten teremtményei, ezért jogok van az élethez. Kimondták, hogy át kell telepíteni őket egy nem megművelt területre, hogy ne okozzanak kárt.

***

Egy másik perben a cserebogarak védőügyvédje vitát indított arról, hogy volt-e cserebogár Noé bárkájában. A két évig tartó vitában nem tudtak dülőre jutni, így az ítélet sem született meg.

***

Szintén Svájcban a védőügyvéd elérte, hogy termékeny területre telepítsék át a cserebogarakat. Annak a rendje és módja szerint írásba is foglalták a földhasználati és haszonélvezeti jogukat. A helybéliek csak nagy nehezen kaptak engedélyt, hogy átmehessenek a cserebogarak területén. Az áttelepítés nem igazán járt sikerrel, mert a környék apró hercegségekre oszlott,, amelyek harcban álltak egymással. Az egyik sereg átvonult; kérdéses birtokrészen, ezért az ügyvéd megfellebezte a bíróág ítéletét, mivel a terület nem biztosított nyugodt körülményeket a cserebogarak életéhez.

 

Ez az én telefonom

Fürödtem, szokásomhoz híven legalább 25 percig. A mobiltelefonomat sohasem viszem magam a fürdőszobába, hogy legalább ott ne zavarjanak. Na, mikor kimegyek látom, hogy 5 nem fogadott hívás. Gondoltam, a munkatársaimnak hiányzok ennyire. Fel is hívom őket, de nem ők kerestek. Ahogy leteszem, máris csörög a telcsi:

- Halló, tessék.

Egy rövidke csönd

- Halló - mondom újra.

- Halló tessék - Egy tisztán kivehető férfihang.

- Ez a mi telefonunk.

- Mármint melyik?

- Hát, amelyiket most felhívtuk.

- Nem akarok csalódást okozni önnek, de ez másfél éve az enyém.

- Nem-nem, ezt egy fél órája lopták el tőlünk.

- Lehet, hogy loptak el maguktól telefont, de ez biztos nem az.

- Hát márpedig az és azonnal adja vissza.

- Hát persze - és letettem.

Gondoltam hírtelen valamelyik haver szórakozik. Újból csörög:

- Hallóóóó!

- Azonnal adja vissza a telefonunkat!

- Tisztázzunk valamit EZ AZ ÉN MAGÁNTULAJDONÚ TELEFONOM IMMÁR MÁSFÉL ÉVE! Nem lehet, hogy rossz számot hívtak?

- Hát én a 30/9l 23 12 33 (természetesen nem az a szám volt) vagyok!

Az szám amit mondott, az úgy látszott elsőre, hogy tényleg az enyém, de amikor másodszorra is elmondta, kitűnt. hogy egy számmal többet mondott a végén. És valahogy ez kavart be. Utána legalább egy percig magyaráztam neki, hogy a mobiltelefonok 7 jegyűek, nem pedig 8. Nagynehezen megértette, és BOCSÁNATOT kért a zaklatásért.

 

Mindent bele

Kirándulni voltunk, épp vacsorázunk, valami nagyon finom levest eszünk. Kérdezzük, hogy milyen is végül ez a leves. Valaki azt állította, hogy bableves, de egy haver rászólt, hogy márpedig ez FRADIS LEVES. Csak néztük, kérdeztük miért?

Hát mert úgy készült, hogy MINDENT BELE!

 

A kapu

Szombathelyen a nagy gyárak kapuján díszesebbnél díszesebb táblák köszöntik az odaérkezőket, pl: Köszöntjük a Phiton Szívmonitorgyártó és Vámszabadterületi Kft. kedves vendégeit, stb. Éppen az egyik ilyen céghez készültem és parkolóhelyet kerestem a közelben, amikor megakadt a szemem az egyik bútorgyártó gyár bejáratára felszerelt, háromnyelvű táblán, amelyen magyarul, angolul és németül az alábbi felirat olvasható:

"Én egy szép, szürke kapu vagyok. Ne állj elém, mert nem látszom!"

Lehet, hogy az ötlet nem új, de nekem tetszett és nem is álltam elé.

 

Az arc, ami piros

Egy hatalmas áruházban voltam vásárolgatni karácsonykor, amikor is eszembe jutott egy fontos vásárlási kérdés megvitatása a barátnőmmel. Meg is kerestem e legközelebbi telefonfülkét az áruházban. Természetesen legalább hárman álltak már a fülke előtt. Beálltam a sorba és vártam, már csak egy ember állt előttem, mögöttem szintén álltak többen is. Figura beszél már legalább 2 perce és akkor jön a mobilcsörgés, de nem a sorban, nem is valamelyik mászkáló embernél, hanem a fülkében az éppen beszélgető pasasnál. Hát mondanom sem kell, hogy a figura azt sem tudta, hogy most mit csináljon. Mindkét beszélgetést gyorsan lezavarta és már távozott is. A feje iszonyatosan vörös volt. Hátrébb két lány álldogált és az egyik megjegyezte röhögve, hogy "Nézd már milyen vörös a feje". A figura biztosan hallotta, mert én is tisztán hallottam a kacajukat a többi emberével együtt. Tanács: kapcsold ki a mobilt, ha fülkéből telefonálsz.

 

Szia, te vagy?

- Tibor, te vagy az?

- Nem, nem én vagyok az. - vágtam rá.

- Jóska, te vagy az?

- Sajnálom, de az sem vagyok.

- Akkor hogy kerül hozzád a telefon?

- Hosszú lenne elmesélni, de az egész úgy kezdődött, hogy már régóta szerettem volna egyet, végül bementem a boltba és vettem.

- De hát ez nem is a te telefonod!

- ???

- Hogy került hozzád?

- Már meg ne haragudj, de azt hiszem rossz számot hívtál.

- Az ki van zárva!

- Akkor félrekapcsolt vagy az ördög játszik közre, de most leteszem, tárcsázz újra, és ha megint én leszek az, akkor hívjuk fel a hibabejelentőt, ok?

- Én jó számot hívtam!

- Rendben, de most már mennem kell. Leteszem, ellenőrizd; hogy jó számot kaptál-e, hívd újra, és ha én...

- Én jó számot hívtam, hogy kerül hozzád a telefon!?

- Bipp.

 

Tanári beszólások

Róma megér egy misét.

A város melletti temetőben sok ott élő híresség nyugszik.

Várjatok, felveszem a szemüvegem, mert így nem hallok jól.

Nyolcadik lépés a halál.

Lányok! Nincs több közös ülés!

Ez nem lesz könnyű feladat, viszont nehéz lesz.

She works ten days a week. (Nem német-ajkúaknak itt a fordítás: Hetente tíz napot dolgozik)

 Ami késik, az nem siet... és még csak nem is pontos.

Ki mint veti ágyát, úgy arat.

Becsomagollak a táskádba!

Gyere ki kisfiam, és tedd ki az izédet az asztalomra!

Na, akkor óvodás szinten lerajzolom... igen, színes kréta. Ez egy BM óvoda.

Csukjátok be az ablakot, mert bejön a villamos.

 

Nem

Ma délben a zöldségesnél fültanuja voltam a következőknek: Öreg néni megrakja a kosarat naranccsal, majd odacipeli a pénztárhoz. Pénztáros megkérdezi:

- Nem tudja véletlenül milyen súlyos a kosár?

Erre a nénike:

- Nem, mert tele van naranccsal!

 

Megtörtént a második

világháború alatt. Hitler egyik tisztje éppen a barátnőjével van, a nő a térképet nézegeti, majd megszólal:.,Mi ez a barna kis folt a térképen?" A férfi válaszol neki: "Hát Németország, természetesen." Nő: "És ez az óriási rózsaszín?" Férfi: "Az Oroszország." Mire a Nő: "A Führer látta már ezt a térképet?"

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.