Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

131-140

 A gombász

Nem hétvégi, hanem profi, hazahozott egy csomó gombát, plussz gyűjtött néhány gyilkos galócát is, tudományos célból. Az étkezési célúakat letette a konyhaasztalra, a galócát pedig, hogy ne legyen baj, fel a szekrény tetejére.

Néhány óra múlva, amikor éppen kanalazzák a gombalevest, megszólal az anyós:

- Finom ez a gomba, csak ne tetted volna olyan magasra. Be kellett hoznom a létrát is, hogy le tudjam venni.

Úgyhogy a család kollektíven jelentkezett gyomormosásra a kórházban.

 

Átszállás

Budapestről repült az ipse Kölnbe, de mindenféle repülőgép-meghibásodások miatt az utasok már másodszor szálltak át. Zürichben odament a nagy hidegben egy idős nénike ehhez a pasashoz (a repülőgép pilótájához):

- Mondja már meg kapitány úr, meddig kell még így fel-le szállnunk egyik gépről a másikra?

Mire az ipse (szintén idegesen, mert nem az első lehetett, aki megkérdezi ezt tőle?):

- "AMÍG FLOTTUL NEM MEGY!"

 

Horgászás

Nyáron amikor egy hétvégén elmentünk a haverral horgászni, a part tele volt horgászokkal. Egyszer csak láttuk, hogy egy fickó szép lassan megy az egyik horgásztól a másikig és mindenhol elidőzik egy darabig. Felfigyeltünk rá mert fura kinézetű volt. Na amikor odaért a mellettünk lévő horgászhoz, egy darabig nézelődött, majd odaszólt:

- A horgászásnál nincs nagyobb marhaság. A fickó lassan megfordult és mondta neki.

- De van..., a bámészkodás.

A fickó abban a szempillanatban megfordult és sietősen távozott.

Mint utána kiderült, hogy minden horgásznak elmondta, hogy minek is tartja a horgászást, de azok nem válaszoltak neki. (Halat nem fogtunk, de ezért megérte kimenni).

 

Piros lámpa

Egy villamossofőrtől hallottam, hogy nemrég a 46-os villamos 40 percig torlódott, ugyanis elromlott az egyik közlekedési lámpa (mindig pirosat mutatott), és a legelső villamos vezetője nem volt hajlandó átmenni addig, amíg nem mutat zöldet a lámpa.

 

Úszómester

Az ötvenes éveit taposó, világot járt úszómester magából kikelve megpróbál rendet teremteni a medence körül:

- Kínderek! Megmondtam számtalanszor, a Wasserbe springen verboten!

 

Zsoltika

Hatalmas családi összejövetel volt nálunk, ilyen már vagy 5 éve nem volt, és voltunk vagy 30-an. Kicsik nagyok vegyesen. Ment a beszélgetés az emlékekről és az új élményekről. Elérkezett a vacsora, mindenki odaült az asztalhoz, kivéve a gyerekeket, akik nagyon belejöttek a rohangálásba. Össze-vissza rohangáltak az asztalok körül és a kis Zsoltika véletlenül meglökte az italos asztalt és egy csomó folyadék ömlött az asztalról a padlószőnyegre. A nagy riadalomban a gyerek azt se tudta, hogy mit csináljon, megpróbált az anyja elől elmenekülni, de az megfogta a karját és le akart keverni neki egy isteneset, de épphogy csak eltalálta, majd szinte kiabálva hozzátette:

- Megjavulni sohasem késő fiam, mikor fogod már végre ezt fel?

A gyerek frappánsan ezt felelte:

- Tudom anya, éppen ezért még várok egy kicsit.

Hát vagy 10 perc eltelt még, mire elkezdhettük a vacsorát a röhögéstől.

 

Az elmélet

A főnököm egyszer egy megbeszélésen mondta nekünk:

"Az elmélet az, amikor mindent tud az ember, de semmi nem működik. A gyakorlat az, amikor minden működik, de nem tudjuk, hogy miért. A mi cégünknél az elmélet úgy érvényesül a gyakorlatban, hogy semmi sem működik és senki nem tudja, hogy miért..."

 

Tapasztalat

Ismerősöm 11 éves gyerkőce ajtót nyit, amikor vendégségben voltam náluk. Kinyitja az ajtót, és bentről a következőt halljuk: - Maguk Jehovások?

- Igen.

- Na akkor csókolom."

És ajtócsukódás. Egy 11 éves gyerektől

 

Kérek szépen

Hare Krisnások jöttek barátomhoz. Kunyeráltak:

- Egy kis pénzt jöttünk kérni...

- Nincs pénzem.

- De egy kicsi csak van...

- Sajnos nincs!

- Valami...

- Nincs pénz itthon.

- Csak van valami dugipénz...

- Nincs.

- Akkor valami elemózsiát a szegényeknek. Egy kis ételt.

- Nincs itthon semmi, sajnos.

- Na, egy kis kenyérkét... valami...

- Nincs itthon semmi. (már röhög)

- Esetleg egy kis almát...

- Sajnos nincs.

- Valami almát, gyümölcsöt a szegényeknek...

(idegesen) : - Te, figyelj, van 1 kiló krumplink, elviszed?

 

Pillanat

Állítólag öt éves lehettem, amikor anyukám magyarázta nekem az óra funkcióit. Levette a falról és próbálta úgy magyarázni, hogy megértsem.

- Látod, kislányom, ezek az órák, és ezek a másodpercek.

Egy kis szünet következett és mondtam:

- Anyu, hol vannak a pillanatok?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.