Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

11-20

 

 Ó, az a nagy Orosz építészet!

Magyar tévések kiutaztak Moszkvába forgatni egy hétre, még vastagon az átkos rendszerben és egy elég elegáns hotelben szálltak meg. Első nap semmi dolguk nem lévén, természetesen végigitták a bár itallapját többször, oda-vissza. Mikor este eléggé illuminált állapotban visszamentek a szobájukba, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy keressenek lehallgatót, mert biztosan van. Elkezdték keresni, egyszer csak az egyikük megszólalt, hogy a szőnyeg alatt lesz, mert ott valami dudorodik. Feltekerték a szőnyeget, és egy bazi nagy anyacsavart találtak. Kicsavarták, az alattuk levő szobában meg leszakadt a csillár.

 

Személyiségek

90-es évek elején utazik a HÉV-en egy hölgy ölében gyermeke, szembe vele egy idősebb hölgy az idősebb hölgy mellett egy tipikus rocker. A hölgy ölében ülő gyermek folyton rugdossa a mamit, aki rövid időn belül megunja és megkéri a fiatalasszonyt szóljon a gyermekre. Rövid gondolkodás után válaszol is az anyuka:

- Tudja a férjemmel úgy gondoljuk, hogy nem szólunk a gyermekre, ezáltal nem gátoljuk a személyiségének a kifejlődését.

Utaznak tovább majd a következő megállónál a rocker leszálláshoz készülődik és odanyomja a rágóját a fiatal hölgy homlokára és közli:

- Nekem is hagyták kifejlődni a személyiségem.

 

Panaszkönyv

A matek professzorunk bement a boltba (még anno.. ) és kért két zsömlét. Az eladónő megfogott két zsömlét és kirakta a pultra csomagolás nélkül. Ezen feldühödött a prof és kérte a panaszkönyvet. A nő rezzenéstelen arccal leakasztotta a könyvet és odaadta a profnak. A prof komótosan belelapozott, majd két üres lapot kitépett, becsomagolta a zsömléket és angolosan távozott.

 

Hangok

Kocsma, nyár, nagy társaság, hosszú asztalok. Megy a beszélgetés, mikor az egyik fickó pukkint egy jól hallhatót. Zavarában elkezd izegni-mozogni az egyébként igen nyekergős padon, mintha a pad adta volna ki a hangot, mikor a vele szembe ülő sajnálkozó hangon megjegyzi:

- Ugye milyen más hangja van?

 

Ki itt a főnök?

Ez állítólag megtörtént, és fel is jegyezték az amerikai haditengerészet egyik rádiózási naplójában:

- Azonnal térjen ki észak felé 15 fokkal!

- Javaslom, hogy ön térjen ki dél felé 15 fokkal...

- Megismétlem, térjen ki észak felé 15 Fokkal, máskülönben összeütközünk!

- Én nem tudok kitérni, térjen ki ön 15 fokkal....

- Én az amerikai haditengerészet tisztje, az amerikai flotta egyik hajójának kapitánya vagyok. Utoljára mondom térjen ki!

Én pedig szolgálatos a világítótoronyban... Én is utoljára mondom, hogy térjen ki!

 

Tisztelt Uram!

A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés'') kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi remélem kielégítő leírást áll módomban közölni. Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában az épület oldalára szerelt (teherszállításra szolgáló) csigával eresztem le. A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén levő ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kg-nyi téglát.

A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben, amelyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földről, elveszítettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén.

Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam.

Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amíg jobb kezem ujjai két ízület mélységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belém hasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet.

Körülbelül ezzel egyidőben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az ütődés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor megszabadulva a téglák súlyától, a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott. Had emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azonban ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és láttam a felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan ítélőképességemet és elengedtem a kötelet.

 

Húzd meg!

Az egyetem WC-jében a takarítónő elhelyezett egy feliratot: "Használat után húzd le a vizet!".

Valamelyik pihent agyú aláírta: "Húztam, húztam, de folyton kifolyt a kezemből!"

 

Kápolna az erdőben...

Német újságok némi kajánsággal írták meg az alábbi történetet. Egy angol hölgy kies német falut választott csöndes nyári üdüléséhez. Minthogy nem tudott jól németül, levélben a helybeli tanítóhoz fordult bizonyos előre megszerezhető felvilágosításokért. Egyebek között W. C. iránt is érdeklődött, csakhogy a német tanító nem ismerte ezt a rövidítést, és a paphoz fordult. A pap feltételezte a Ladyről, hogy vallásos nő, és alighanem a "Wood Chapel", azaz Erdei Kápolna után érdeklődik. Készséggel szolgált hát pontos levélbéli tájékoztatással ekképpen:

"Tisztelt Asszonyom, a W. C. kb. tíz kilométernyire van a háztól, amelyben Ön lakni fog, de keddi és pénteki napokon zárva van. Ámbár ez kissé kényelmetlen lesz Önnek, ha megszokta a W. C. rendszeres látogatását. De bizonyára örömmel hallja, hogy sokan ott szokták tölteni egész napjukat, még élelmet is visznek magukkal. Nyáron mindig sok ember van ott, miért is tanácsosnak vélem, hogy idejekorán induljon majd oda. Mintegy 80 ülőhely van benne, de ha mégis túl későn érkezne, talál ott bőven állóhelyet is. A harang 10 percig szól a W. C. bezárása előtt. Mindez szép fenyőerdőben van, a kilátást is elragadónak fogja találni, s bizonyos, hogy jól hallja majd a leggyengébb hangokat is..."

 

Blugy-blugy...

Egy kissé pocakos fickó mesélte a haverjainak:

"...Örök életemben utáltam a vizet, szinte irtózom tőle. A nászutunkon is a Balcsinál voltunk, az ifjú nejem csábított, hogy menjek be a vízbe, de én inkább kinn maradtam. Már vagy egy fél órája tempózott fel, s alá, amikor egyszercsak látom, hogy a belső bolyánál elkezd bugyborékolni, rángatózni és bluggy-bluggy-bluggy, elmerült. Na, mondom magamnak, fasza. Két hét után megözvegyülök, mit mondok majd otthon az anyósnak? Ráadásul most honnan a búbánatból kerítek elő egy másik nőt magamnak? Lesz, ami lesz alapon belevetettem magam a hullámokba és úgy mint egy döglődő oroszlánfóka odakalimpáltam, ahol az asszony elsüllyedt. Lenyúltam, megfogtam a hajánál és ahogy a nagykönyvben meg van írva, a vízfelszínre húztam. Legnagyobb megdöbbenésemre vigyorgott:

- Jól átvertelek, mi?

Mire én:

- Vicces voltál, persze... bluggy-bluggy-bluggy...

Szerencsére ki tudtak menteni, de azóta sem megyek víz közelébe a szomorú haláleset óta..."

 

Nyitvatartás

Egy kisvárosi bárban ücsörögtünk, biliárdoztunk, beszélgettünk, így hamar telt az idő.

Közben megéheztünk és a cégünk titkárnőjét kértük meg, hozzon már egy étlapot és válasszunk valamit. Meg is tette, de mielőtt választhattunk volna szomorúan közölte, hogy a bár csak 24 óráig van nyitva, addig meg már csak negyed óra volt. Felkerekedtünk hát, hogy keresünk egy másik helyet. Az utcán összefutottunk egy másik, ismerős társasággal, akik ugyanabba a bárba tartottak, ahonnan mi éppen kijöttünk. Tájékoztattuk őket, hogy nem érdemes bemenni, mert rögtön bezár, de ők tiltakoztak, hogy az ki van zárva. Erre a titkárnő előkapta a bár tájékoztatóját és rábökött a nyitva tartásnál, hogy 24 óráig tart nyitva.

Az már elkerülte a figyelmet, hogy 0 órától 24 óráig.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.