Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az 50-es évek humora

 Két párttag beszélget

 A szavazásról beszélget egy kisgazdapárti és egy kommunista párttag.

Kisgazda: – Tudod, van olyan párttagunk, aki halálos ágyából 41,4 fokos lázzal felkelt, és elment szavazni. Leszavazott, utána hazament, lefeküdt és meghalt.

Kommunista párttag: – Az semmi. Az egyik párttagunk a szavazás előtt hónapokkal meghalt. Ennek ellenére elment szavazni, leszavazott, onnan továbbment egy másik szavazóhelyiségbe, ott is leszavazott, aztán egy harmadikba, egy negyedikbe, és talán még most is szavazna, ha a szavazás nem fejeződik be.

  

Józsi bácsi Budapesten

 Józsi bácsi 1952-ben felutazik Budapestre, és mivel legutóbb csak a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni az új utcanevekkel. Meg is kérdez egy járókelőt:

– Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?

– Hű, bácsikám, ne mondjon ilyet, mert ha meghallják, rögtön elviszik! Már nincs Horthy utca, Lenin utca van helyette.

Az öreg tovább mászkál, de csak nem tud eligazodni. Ismét megkérdez egy járókelőt:

– Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?

– Megbolondult maga, bátyám! Ilyet ki ne mondjon máskor, mert megütheti a bokáját! Nincs már Mussolini tér, csak Moszkva tér.

Az öreg nagyon el van keseredve, de megy tovább. Ismét megkérdez egy járókelőt.

– Tessék mondani, merre van a Hitler utca?

– Maradjon csendben, öreg, mert baj lesz! Hát hol él maga? Nincs már rég Hitler utca, Vörös Hadsereg utca van.

Szegény Józsi bácsi nagyon elkenődik, és bánatában leül a Duna partján a lépcsőre. Ahogy ott búslakodik, arra megy egy rendőr és megkérdezni:

– Mit csinál itt, bácsikám?

– Nézem a Volgát! – feleli az öreg.

 

 Az ÁVH-s fiú hazalátogat

 Államvédelmi akciócsoportos lett a falusi srácból, vérbeli ÁVH-s. Egy nagyobb bevetés után éppen arra mennek hazafelé, ahol a szülei laknak. A fiú hazamegy látogatóba, természetesen talpig fegyverben. Az apja körbeforgatja, úgy nézegeti a fiát.

– Ez igen! Büszke vagyok rád! Mi ez? – mutat a géppisztolyra.

A srác lekapja a válláról a fegyvert, lő egy sorozatot, az udvaron ott marad öt tyúk kinyúlva.

– Ez géppisztoly.

– És ez? – mutat az öreg a kézigránátra.

– Ez? – a fiú leakasztja az övéről, kibiztosítja, odavágja az udvar végén álló budihoz, az a levegőbe repül. – Kézigránát.

– Nagyon derék! – bólogat az öreg. – Kár, hogy szegény anyád ezt nem láthatja.

– Miért, hol van?

– A budiban...

 

 Kérdések

 1953-ban fejtágító falugyűlést tartanak. A beszéd után a szónok így szól:

– Elvtársak, várom a kérdéseiket!

– Nekem volna három kérdésem – jelentkezik Kohn bácsi. – Hová lett a hús, hová lett a kenyér és hová lett a bor?

Egy hét múlva ismét falugyűlés, a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Grün bácsi.

– Nekem csak egy kérdésem volna: hová lett a Kohn?...

 

 Fejtágító után

 János gazdát több társával együtt a pártbizottságra rendelik. Úgynevezett "fejtágító" szemináriumon vesznek részt. A sok "süket-sóder" elhangzása után az előadó a felmerült kérdésekre válaszol.

– Előadó elvtárs – kérdezi János gazda -, milyen az igazi szocializmus?

– Jöjjön ide, János bátyám – szólt az előadó -, nézzen ki az ablakon, mit lát?

– Az előadó elvtárs nagy, fekete kocsiját! – szól az öreg paraszt.

– Na látja, ha mindenkinek olyan kocsija lesz, akkor lesz a szocializmus!

János bácsi hazaérkezése után összehívja a falugyűlést.

– No, emberek, én most megmagyarázom maguknak, milyen a szocializmus! Nézzenek ki az ablakom, mit látnak?

– Hát mi nem látunk mást, mint Jankót, a falu bolondját, az énekes kódist, hátán a tarisznyájával!

– Na látják! Ha mindenkinek olyan kódistarisznya lesz a nyakában, az lesz az igazi szocializmus!

 

 Dilemmák

 A pártba belépőnek három kérdésre kell megfelelnie:

– Hogyan oldanád meg, elvtárs, a lakáskérdést Magyarországon?

– Kinyitnám a nyugati kaput...

– Mit tennél, elvtárs, hogy mindenkinek jusson olcsó hús?

– Becsuknám a keleti kaput...

– És mit tennél, elvtárs, hogy még kevesebben járjanak templomba?

– Hát... Jézust a keresztfával kihoznám, Sztálint meg bevinném...

 

 Az ÁVH vendégszeretete

 A cukrász valami olyat mondhatott, ami nem nyerte meg az ávéhás verőlegény tetszését, ezért bekíséri az Andrássy út 60-ba. Ott, a "várószobában" már van néhány "vendég", mindnyájuknak a hátán szaladgál a hideg, mert az egyik szobából félelmetes ordítás hallik.

– Ki ordít ott benn? – kérdi a cukrász az őrtől.

Az ÁVH-s őr barátságosan felvilágosítja:

– Itt mindenkinek alá kell írni bizonyos papírokat, és aki vonakodik, azt mestersége szerint "rábeszélik". Most egy ács van benn, annak a fenekébe ácskapcsot vernek.

– Én cukrász vagyok, akkor nekem kinyalják a fenekem?

– Ahogy maga téved! – vigasztalja az ávós. – Magának a tojásaiból fognak habot verni!

 

 Ki az?

 1955. Késő éjjel rémisztő dörömbölés egy pesti bérlakás ajtaján, az alvó férfi felriad, ijedten kisiet az előszobába, reszkető hangon kérdi:

– K-k-ki az?...

– A Halál!

Az illető megkönnyebbülve:

– Hála Istennek, már azt hittem, az ÁVH...

 

 Beléptél az MKP-be?

 Két cigány beszélget:

– Igaz, hogy beléptél az MKP-be?

Mire a másik felemeli a lábát és tüzetesen megvizsgálja a cipőjét.

– Én-e? Hol?

 

 15 éves vicc

 Jó hangulatú társaságba becsöppen az egyik barát, aki történetesen büntetőbíró.

– Fiúk, most hallottam egy 15 évi elzárással járó politikai viccet.

– Mondd el nekünk is!

– Ha bolond lennék, most szabtam ki érte 15 évet.

 

 A rendőr – civilben

Egy vidám társaságban így szól egy fiatalember a körülötte állókhoz:

– Jól figyeljenek, egy merész politikai viccet fogok elmondani!

Megszólal mellette egy komoly kinézetű férfi:

– Vigyázzon, barátom, én rendőrtiszt vagyok, de most civilben.

Mire a mesélni akaró így válaszol:

– Köszönöm, hogy szólt, majd lassabban mondom!

 

 Hárman – egy cellában

 Hárman ülnek egy sötét cellában és kérdezik egymást, miért vannak itt.

– Én azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót.

– Én is azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót.

– És te ki vagy?

– Én vagyok Rajk László!

 

 Dolgozik az ÁVO

 A tanító méltatlankodva meséli az ávós százados ismerősének:

– Képzeld, történelemórán kihívtam Mórickát, és megkérdeztem tőle, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét. Erre sírva fakadt, és azt válaszolta, hogy "tanító bácsi, nem én voltam!"

Másnap a százados nagy diadallal újságolja:

– Én már tudom, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét!

– Na, ne beszélj, és szerinted ki tette?

– Hát Móricka meg a papája!

– Ezt meg honnan veszed?

– Bevallották!

 

 A mese kezdete és vége

 – Hogy kezdődött régen egy mese?

– Egyszer volt, hol nem volt...

– Hogy kezdődik ma egy mese?

– A TASSZ jelenti.

– Hogy végződött régen egy mese?

– Aki nem hiszi, járjon utána!

– Hogy végződik ma egy mese?

– Aki nem hiszi, utánajárunk!

 

Párbeszéd a villamoson

 – Elnézést, elvtársam, ön párttag?

– Nem, kérem.

– Akkor esetleg valamelyik rokona?

– Nem.

– Vannak jó ismerősei a rendőrségen?

– Nincsenek.

– A minisztériumban sem dolgozik senkije?

– Nem, senki.

– Esetleg a városi tanácson?

– Ott sem.

– Akkor szállj le a lábamról, te pávián, mert felpofozlak!

 

 Közmunka után műtét

 Debrecenben a nagy közmunkák idején az orvosi egyetem tanárait és diákjait is kivezényelték közmunkára. A műtétje előtt álló illetékes elvtárs megkérdezte a munkán az orvostól:

– Doktor úr, felnőtt emberek vagyunk. Mondja meg őszintén, mire számíthatok a holnapi műtéten?

– Uram, legyen erős, nem sok jóval biztathatom. Nézze meg a kezeimet, reggeltől téglát pakolok...

 

 Recsken

 Farkas Mihály Recskre látogat.

– Maga miért van itt? – kérdi a politikai rabot.

– Mert nem engednek haza.

 

 ÁVH-n

 – Nos, cigány, mit szólnál akkor, ha az utcán csendőrök igazoltatnának?

Gondolkodik a more és cinikus mosollyal válaszol:

– Én csak-csak, de maguk!

 

 Jegyezzetek békekölcsönt!

 A cigányt behívják a tanácsra. Az elnök mondja:

– Ti is magyar állampolgárok vagytok, jegyezzetek ti is békekölcsönt, és támogassátok a demokráciát!

A cigány megkérdi:

– Már dőlő módon van?

 

 Cigány a fán

 1956 decemberében az osztrák-magyar határon egy cigány fára kapaszkodva figyeli a tájban a disszidálókat, újságot tartva a kezében. Odamegy egy határőr és megkérdezi:

– Mit csinálsz itt, te cigány?

Mire a kérdezett:

– Olvasom a Szabad Népet.

 

 Az értetlen határőr

 A cigány utazik a vonaton, a határőr megkérdi:

– Hová mégy, cigány?

– Svájcba, az öcsém megvakult, azt kell ápolnom,

– Nem lenne jobb, ha az öcséd jönne haza?

– Őrmester elvtárs, nem jól hallotta, az öcsém nem hülye, hanem vak!

 

 Szovjet-magyar árukereskedelem

 Az ötvenes években, mielőtt Józsi bácsit felvették volna a pártba, feladatot kapott, amiről a felvételi beszélgetésen be kellett számolnia. Józsi bácsi egy évig tanulmányozta a szovjet-magyar árukereskedelmet, mire eljött a felvétel ideje.

– Na, Józsi bátyám, hát mit vittek ki a Szovjetunióba?

– Több mázsa búzát és rengeteg élőállatot!

– Helyes. És mit hoztak be?

Józsi bácsi sokáig gondolkodik:

– Hát, a negyven tagú Grúz Állami Népi Együttest...

 

 Mit lehet tenni?

 – Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdöslábú igazgató meg fogja be a pofáját.

– Ki ennek a Mórickának a papája?

– Ő a városi rendőrkapitány.

– És a mamája?

– Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.

– Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!

 

 Köszönet

 Egy árva fiú a tanácselnök segítségével – tehetséges volt, és felkarolta – ipari tanuló lett, és kitanulta a kőfaragó szakmát. A kisipari szövetkezetnél dolgozik. A mester kérdi a "segédet":

– Megköszönted-e már a tanácselnök elvtársnak, hogy segített kitanulnod ezt az alkotóan szép szakmát?

Másnap a segéd felkeresi a tanácselnököt.

– Kedves elnök elvtárs! Nagyon szépen megköszönöm, hogy kitanulhattam a kőfaragó szakmát. Olyan szép síremléket készítek magának, hogy amíg él, nem felejti el.

 

 A szép halál

 Kohn bácsi nyugati útlevelet kap 1956 után, és amikor hazatér, ismerősei kíváncsian kérdezgetik:

– Milyen az a haldokló kapitalizmus?

Mire Kohn bácsi ezt feleli:

– Hát szép halál, nem mondom, szép halál!

  

Tito Magyarországon

 Tito marsall ellátogatott Magyarországra 1956 után. Kádár János teszi a szépet Jovankának, a feleségének, mire az egyszer csak így válaszol:

– Küszönöm a bókot, de azért a férjem se kutya!

  

A megbántott plébános

 A falusi pártgyűlésre – nevelési célzattal – meghívják a falusi plébánost is. A párttitkár megnyitja az értekezletet:

– Szeretettel üdvözlöm a megjelent tagságot és a klerikális reakció képviselőjét!

A plébános elgondolkodik, hogyan adhatná ezt a sértést vissza.

A pártgyűlés végén feláll és megszólal:

– Elvtársak, térdeljünk le és imádkozzunk!

  

Szent Antal segített

 A téeszesítés idején János bácsi belépeti a pártba, és leszokott a templomba járásról. De itt a tél, és nincs tüzelője. Kér ezer forintot a szakszervezettől, de az nem ad. Elmegy a templomba, letérdel Szent Antal elé, és buzgón imádkozni kezd.

Ahogy kilép a templom kapuján, összetalálkozik a párttitkárral.

– János elvtárs, mit keresel a templomban?

– Nincs tüzelőm, itt a tél, a család fázik, a szakszervezet meg nem ad.

– Gyere velem, János elvtárs, a párt mindig segít!

Hazafelé János bácsi megint betér Szent Antalhoz.

– Köszönöm a pénzt, Szent Antal, de máskor ne a párttitkárral küldd, mert ötszáz forintot ellopott belőle!

  

Nem úr, elvtárs!

 Rákosiék idején egy irodai tisztviselő a következő kéréssel fordul az igazgatóhoz:

– Igazgató úr, szíveskedjék ma korábban elengedni a munkából, mert a feleségemmel este az Operába szeretnénk menni!

Az igazgató:

– Idefigyeljen, kedves kollégám! Magának tudnia kellene, hogy az "úr" megszólítás már rég idejét múlta. Helyette általánosan bevett gyakorlat szerint az "elvtárs" megszólítás a helyénvaló. Ettől függetlenül természetesen hozzájárulok, hogy ma a munkából korábban hazamenjen. Na és mi az az opera, amit megnéznek?

– A TRUBAD-ELVTÁRSAT.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.